 |
| Kép innen |
Közeledik a következő népszavazás időpontja, ami idén nőnapra, március 8-ra esik. Ennek apropóján nézzük át, hogy is működik a demokratikus intézményrendszer Svájcban.
Magyarország és Svájc között rengeteg különbséget találhatunk, de az egyik legfontosabb az ország sorsát illetően talán az, hogy míg Magyarországon az emberek feje fölött döntenek, egyik-napról a másikra újabb törvények születnek, esetenként akár visszamenőleges hatállyal is, addig Svájcban addig gyakorlatilag semmit sem tehet a törvényhozás, amíg a nép jóváhagyását nem adta.
A Svájci Államszövetség 1848-as megalakulása óta többféle eszközzel teszi lehetővé állampolgárai számára a közügyekbe való beleszólást. Már az ország első, 1848-as alkotmánya is tartalmazta az alkotmánymódosító kötelező referendum és az alkotmányozó iniciatíva fogalmát. A fakultatív referendum 1874 óta élő gyakorlat.
Évente négy fix dátum van (február/március, május/június, szeptember/október, november - évekre előre megadva, jelenleg 2034-ig, hogy pontosan mikor), amikor a választópolgárokat az urnákhoz szólítják (bár otthonról, elektronikusan is lehet szavazni). Ilyenkor a törvényhozás mindhárom szintjén, azaz szövetségi (országos), kantonális és helyi kérdésekben adhatják le voksukat. Lássuk, hogy pontosan milyen formában.
A szövetségi törvényhozás munkáját nagymértékben meghatározza az, hogy a "népnek" a referendumok révén vétójoga van. A referendumok két fajtája létezik.
- Minden olyan törvénymódosítás, ami az alkotmányt érinti, kötelező referendum tárgya, azaz azalkotmányt csak a nép jóváhagyásával lehet módosítani.
- Fakultatív referendumra az egyéb törvénymódosítások esetében kerül sor, de csak abban az esetben, ha a törvényhozást követő 3 hónapon belül 50.000 aláírással megtámogatva petícióban kérvényezik ezt. Ezért az újonnan hozott törvények csak 3 hónap elteltével válnak hatályossá, kivéve persze, ha népszavazási kérelem érkezik közben. Természetesen nem lehet minden törvényjavaslatot megtámadni, így a honvédelmi és a szövetségi költségvetésbe sincs beleszólása a népnek.
Ha bármelyik referendumon az állampolgárok a törvény ellen szavaznak, akkor az semmissé válik és kezdődhet elölről a törvényhozási folyamat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent megvétóznak. 1848 és 2014 között összesen 217 kötelező (alkotmánymódosító) referendum volt, melyek közül 55-öt utasítottak csak el. A fakultatív referendumoknál egy kicsit magasabb az elutasítási arány. Az összesen 176 kérdésben 78 esetben született elutasító népszavazás. Ezeknél az egyéb törvénykezéseknél nagymértékben rontják a statisztikát az 1981 előtti évek, amikor több volt az elutasítás, mint az elfogadott törvényjavaslat.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azokat a szervezeteket, melyek képesek egy aláírásgyűjtés kiírására, megszervezésére, már integrálták a törvényhozási folyamatba, az előzetes egyeztetésekbe és nagykoalíciókba, így ellenérveik figyelembe vétetnek és befolyásolják a törvény megszületését. Az is sokat segít a törvénykezésben, hogy a politikusok túlnyomó többsége cilvil foglalkozással is rendelkezik, sőt, ez a demokratikus rendszer egyik eleme (Milizsystem). Ilymódon nem a való élettől távol álló törvényhozókról van szó, hanem olyanokról, akik saját vállalkozásukban, munkahelyükön is megérzik egy-egy új törvény hatását.
Visszatérve a népszavazások kérdésére, beszélnünk kell azokról a népszavazásokról is, melyek nem a megszületett törvényjavaslatok hatására jöttek létre, hanem a "nép", bizonyos csoportok - civil kezdeményezések, közhasznú társaságok vagy társadalmi mozgalmak szervezetei - önálló kezdeményezésének eredményei. Ezek az ún. iniciatívák.
Az iniciatíva révén az állampolgárok alkotmánymódosító javaslatot tehetnek, amennyiben 100. 000 aláírót találnak kezdeményezésükhöz. Egy szempont van: az iniciatíva nem ellenkezhet a nemzetközi törvényekkel. Az ebben megfogalmazott kérdést a szövetségi parlament még a népszavazás előtt tárgyalja és állást is foglal a kérdésben - többnyire elutasítót. Amennyiben jónak látják, ellenjavaslattal (Gegeninitiative) állank elő. Ilyenkor mindkét fél kampányba kezd, ami - a anyagi lehetőségeiktől függően - óriásplakátokat, sajtóhirdetéseket, postaládába dobott információs anyagokat és honlapot is magában foglal.
Kantonális és helyi szinten konkrét törvényjavaslatot is tehet az állampolgárok egy csoportja.
Visszatérve a népszavazások kérdésére, beszélnünk kell azokról a népszavazásokról is, melyek nem a megszületett törvényjavaslatok hatására jöttek létre, hanem a "nép", bizonyos csoportok - civil kezdeményezések, közhasznú társaságok vagy társadalmi mozgalmak szervezetei - önálló kezdeményezésének eredményei. Ezek az ún. iniciatívák.
Az iniciatíva révén az állampolgárok alkotmánymódosító javaslatot tehetnek, amennyiben 100. 000 aláírót találnak kezdeményezésükhöz. Egy szempont van: az iniciatíva nem ellenkezhet a nemzetközi törvényekkel. Az ebben megfogalmazott kérdést a szövetségi parlament még a népszavazás előtt tárgyalja és állást is foglal a kérdésben - többnyire elutasítót. Amennyiben jónak látják, ellenjavaslattal (Gegeninitiative) állank elő. Ilyenkor mindkét fél kampányba kezd, ami - a anyagi lehetőségeiktől függően - óriásplakátokat, sajtóhirdetéseket, postaládába dobott információs anyagokat és honlapot is magában foglal.
Kantonális és helyi szinten konkrét törvényjavaslatot is tehet az állampolgárok egy csoportja.
Ezen az oldalon meg lehet nézni, hogy pillanatnyilag hogy állnak az aláírásgyűjtéssel a különböző iniciatívák, a kapcsolódó információkat is belinkelték és az is látható, hogy hány nap van még hátra a szükséges 100.000 aláírás összegyűjtéséhez. Jelenleg folyik az aláírásgyűjtés pl. ahhoz, hogy az autópályákon érvényes 120 km/órás sebességkorlátozást 140 km/órára emeljék fel.
Ugyanezen a honlapon, csak egy másik oldalon az összes eddigi iniciatíva eredménnyel együtt felsorolásra került, igazi csemege azoknak, akik érdeklődnek a részletek iránt. Pl. hogy 1908-ban az akkor szükséges 50.000 aláírás helyett közel 168.000 gyűlt össze az abszint betiltásáért és végül meg is szavazták. Vagy pl. hogy 1955-ben a 44 órás munkahét bevezetését kezdeményezték egy népszavazásban, amit 1958-ban leszavazott a nép. 1987-ben pedig azt kívánta megszavaztatni a nép, hogy ne épüljön több atomerőmű Svájcban. Az 1990-es népszavazáson ezt jóvá is hagyták. Az iniciatívák többsége azonban elutasításra kerül.
Ugyanezen a honlapon, csak egy másik oldalon az összes eddigi iniciatíva eredménnyel együtt felsorolásra került, igazi csemege azoknak, akik érdeklődnek a részletek iránt. Pl. hogy 1908-ban az akkor szükséges 50.000 aláírás helyett közel 168.000 gyűlt össze az abszint betiltásáért és végül meg is szavazták. Vagy pl. hogy 1955-ben a 44 órás munkahét bevezetését kezdeményezték egy népszavazásban, amit 1958-ban leszavazott a nép. 1987-ben pedig azt kívánta megszavaztatni a nép, hogy ne épüljön több atomerőmű Svájcban. Az 1990-es népszavazáson ezt jóvá is hagyták. Az iniciatívák többsége azonban elutasításra kerül.
Nincs még egy ország, ahol olyan sok népszavazás lenne, mint Svájcban. Esetenként jó pár megszavaznivaló is összejöhet, ha van helyi, kantonális és szövetségi téma is. Akár a saját - aktuális - érdekeik ellen is szavaznak, ha az ország jövője szempontjából fontosnak találják. Ha ugyanis jól megy az országnak, a gazdaságnak, akkor jól megy az egyénnek is ...