Kisvárosunkban a Familienzentrum szervezésében havonta egyszer "nőtalálkozó" van, ahol minden alkalommal más és más témát járunk körül. Ezalkalommal egy helyi rendőrnő tartott ismertetőt a helyi rendőrség felépítéséről és feladatköréről, a betörésekről és a családon belüli erőszakról.
Az első érdekesség, hogy pályafutását könyvelőként kezdte és csak a 30-as éveiben döntött úgy, hogy régi álmát beteljesítve rendőrakadémiára megy. Fiatalabb korában még nem érezte magát késznek erre a hivatásra. A tájékoztatót - a hatás és a szervezők kedvéért - teljes felszerelésben, egyenruhában tartotta, csupán a golyóálló mellénytől tekintett el. Ha az is rajta lett volna, összesen 20 kg-ot nyomott volna a felszerelése.
Meglepő adatokkal is szolgált. Aargau kantonban évente több mint 13 ezer bejelentés fut be a rendőrségre családon belüli erőszakról (fizikai, pszichés és kisrészben szexuális). A rendőrségnek ilyenkor kötelessége kivonulni, hiszen nem lehet tudni, hogy a hangos, agresszív veszekedés, dulakodás nem torkollik-e nagyobb bajba. Általában a szomszédok hívják ki őket, az érintettek gyakran utólag is bagatellizálják a helyzetet, még akkor is, ha folyamatosan fenyegetve, elnyomva, kiszolgáltatva érzik magukat. A bejelentő anoním marad, kivéve, ha bűncselekmény történik, mert akkor tanúként beidézhetik.
A betörések száma sem kevés. 3,5 óránként betörnek a kantonban valahová. Elsősorban pénzt és aranyékszert visznek el. A nagyobb tárgyakkal nem lehet feltűnés nélkül menekülni és pénzzé tenni sem olyan egyszerű őket. Általában az autópálya vagy a nagyobb kereszteződések közelében fekvő helyekre törnek be, ahonnan szintén gyorsan fel tudnak szívódni, akár azonnal a határon túlra. Ha betörőről van szó, ne csak férfira gondoljunk, nők ugyanúgy vannak közöttük. Ez is egy "szakma", az ezt űzők ebből élnek, ugyanúgy "oktatásban" részesülnek, mint bármely más szakma képviselői. Ezért nyugodtan beszélhetünk profi betörőkről. Figyelik a biztonsági réseket: résnyire hagyott ablak, nem bezárt, esetleg régebbi típusú ajtó (nem biztonsági, ami könnyen kinyitható), közelben hagyott létra, ismert rejtekhelyekre tett kulcs (lábtörlő, virágcserép alatt). Ha valahová 2-3 perc alatt nem jutnak be, továbbállnak. Az sem egyedi eset, hogy odatelefonálnak, mielőtt betörnek valahová. Ha az ottlakó volt olyan szíves és üzenetet hagyott a rögzítőjén, miszerint 2 hétig nyaral a Bahamákon, annak különösen örülnek.
A házban sem töltenek el sok időt, hiszen azzal feltűnést keltenek. Tipikus és a betörők által is ismert pénz-rejtekhelyek a könyvek, és a fűszeres üvegcsék. Az egyik résztvevő elmesélte, hogy az ő nagynénje a porszívózsákban tárolta a megtakarított pénzét, viszont be kellett avatnia a rokonságot, hogy ha netalán bármi baja esne, akkor tudjanak róla és nehogy kidobják a pénzt a porszívózsákkal együtt.
Egy másik svájci nőhöz nemrég törtek be. Ő is megerősítette, hogy csak a készpénzt és a családi ékszereket vitték el. Így tudta meg, hogy a pénz ellopása nincs benne a Haushaltsversicherungban (biztosítás) és az ékszerek is csak akkor, ha az ember tételesen lefényképezi és felbecsülteti őket egy ékszerésszel. Enélkül a biztosító nem fizet.
A város különböző részein folyamatosan vezetik be az éjjel 1 és hajnali 5 óra közötti elsötétítést. Ennek a rendőrség nem örül túlzottan, mert bizonyos részeken tényleg szinte vaksötét van, de lehetőségük van a közvilágítás felkapcsolására, ha üldözőbe kell venniük valakit.
7-es csoportokban dolgoznak, elvileg minden csoportban kéne lennie legalább 1 nőnek és 1 kutyának, de ez nem minden csoportnál valósul meg, noha egyre több a nő a rendőrségnél. Az óvodákba, iskolákba is nő-férfi párosításban szoktak menni. Állítólag nőként gyakran könnyebb számukra a kommunikáció, azonban vannak olyan itt élő külföldiek, akik nem fogadnak el nőtől felszólítást, ilyenkor automatikusan a férfi rendőr veszi át a szót.
"Informátorunk", az első ránézésre férfinak is beillő hölgy rendőr rendkívül tájékozott volt, hihetetlenül szimpatikus és kiegyensúlyozott. Ismét egy újabb élménnyel és sok érdekes információval gazdagodtam.
