Quantcast
Channel: Svájc és más
Viewing all 87 articles
Browse latest View live

Népszavazás a feltétel nélküli alapjövedelemről

$
0
0
Folyamatosan és exponenciálisan fejlődő, különböző válságokkal terhelt világunkban valószínűnek látszik, hogy a jelenlegi rendszer nem tartható fenn örökké, sőt, nem tartható fenn sokáig. Az emberiség történelme során már kipróbált néhány rendszert, melyek - az adott korban és fejlettségi szinten - bizonyos ideig működtek és egymára épülve továbbfejlődtek. Eközben - 1769-től, a gőzgép feltalálásától kezdve - újabb és újabb ipari forradalmak formálták a társadalmat és a gazdaságot. Jelenleg a 4.-nél tartunk, mely az Industry 4.0 nevet viseli. Ez tulajdonképpen a digitális világról szól, arról a kommunikációs térről és módról, melyben az informatika kiszolgáló ágazatból olymódon tört előre, hogy az élet minden, de valóban minden területét átszövi, beleértve életmódunkat és munkavégzésünket is.



Kép innen


A hasznos technikai újítások, melyek könnyebbé teszik az emberek életét, tisztábbá, egyszerűbbé a munkavégzést, egyúttal részben le is értékelik az emberi munkaerőt. Miközben az embernek papíron talán soha nem volt annyi mindenhez joga, mint ma, lehetőségei részben mégiscsak csökkennek. Növekszik a munkanélküliség, különösen riasztó arányú a fiatalok körében, nemcsak Spanyolországban, de Finnországban is, mely az oktatásügyi reform mintaországa, a PISA tesztek éllovasa. Vagyis egy jól működő, hatékony oktatási rendszer sem garantálja azt, hogy a munka világába kilépő, tudásukat kamatoztatni tudó és akaró fiatalok ezt valóban meg is tudják tenni.

Nem véletlen, hogy Finnországban szavazták meg elsőként a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését, melynek részleteit ebben az évben fogják kidolgozni. A pilotprojektet 2017-ben tervezik beindítani, ezzel párhuzamosan azonban minden szociális juttatást megszűntetnének. Azt remélik, hogy ezáltal a kevésbé jól fizető munkákra is lesznek jelentkezők, ugyanis az alapjövedelem mértéke 800 euró körül lenne. Ez az ún. neoliberális modell.

Svájcban humanitárius szempontból közelítik meg a kérdést, olyan összeget javasolnak (felnőtteknek 2500, gyerekeknek 600 frank), ami lehetővé tesz egy szerényebb életvitelt. Úgy vélik, hogy a legtöbben ezáltal hatékonyabban és nagyobb lelkesedéssel dolgoznának, mivel nem kellene munkahelyük elvesztésétől tartaniuk. (Összehasonlító cikk itt)

A svájci szövetségi parlament 2016. június 5-re írta ki az alapjövedelemről szóló népszavazást. A háttérmunka nagyban zajlik, a kezdeményezők honlapján (grundeinkommen.ch) rengeteg információ, elemzés és cikk olvasható. Többek között pl. az első reprezentatív közvéleménykutatás eredménye is, mely arra mutat rá, hogy mit tennének Svájcban az emberek, ha munka nélkül jutnának jövedelemhez. A megkérdezett 1076 fő többsége továbbképezné magát (54%), önálló vállalkozásba kezdene (22%) és több időt töltene a családjával (53%). Csupán 2%-uk hagyna fel a munkával! A válaszadók 1/3-a azonban úgy gondolja, hogy mások nem dolgoznának, ha anélkül is kapnának pénzt.

Létrehoztak egy portált is (expo16.ch), melyre mini videókat lehet feltölteni. A kérdés: "milyen munkát végeznél, ha feltétel nélkül jutnál jövedelemhez" (was würdest du arbeiten, wenn für dein Einkommen gesorgt wäre?). Ezekbe belehallgatva is az derül ki, hogy sokan változatlanul tovább dolgoznának, ill. önkéntes munkát vállalnának. Természetesen olyanok is vannak, akiknek az első gondolatuk az, hogy végre úgy igazán kialudnák magukat és világkörüli útra mennének, de ez a szcenárió a lottó 5-öst megnyerőktől is ismert - az ilyen - értékteremtés nélküli - élet nem elégíti ki és teszi boldoggá az embert.

Változatlanul hiszek benne, hogy az emberek többsége nem tud munka, azaz hasznos tevékenység nélkül élni és hogy a rendszer előbb-utóbb reformra szorul, ezért nagyon jónak találom, hogy gondolatban már egyre több helyen foglalkoznak az alapjövedelem bevezetésével és kisebb, azaz nem országos méretben már kísérleteznek is vele (pl. a hollandiai Utrechtben vagy a kanadai Dauphinben). A Canadian Medical Association korábbi elnöknője is az alapjövedelem mellett érvel, mégpedig egészségügyi alapon. A kutatások ugyanis azt igazolják, hogy az egészségi állapotra kétszer akkora hatással vannak a  jövedelmi viszonyok, mint az orvosi ellátás. Az interjú itt nézhető meg (angolul, német felirattal).

A svájci alapjövedelmet kezdeményezők tisztában vannak vele, hogy egyelőre még nem érett meg a helyzet az alapjövedelem bevezetésére, mégis úgy gondolják, hogy időben el kell kezdeni a felkészülést a "nehezebb" időkre.



FIFA Múzeum

$
0
0
Fotó innen

Focirajongók és a FIFA körüli botránytól megcsömörlöttek számára jó hír, hogy 2016. február 28-án nyit Zürichben a FIFA Múzeum. Az épületet 40 évre bérelték ki a Swiss Life Biztosítótársaságtól, teljes mértékben felújították és a szomszédos nagy, ámde eléggé csúnyácska 4 csillagos Ascot Hotelt is megvették, így a projekt összesen 140 millió frankjába került a szervezetnek. A múzeumon kívül irodák és 34 lakás is megtalálható az épületben, csakúgy mint bérelhető rendezvénytermek és éttermek, melyek a 14-24 frankos belépőjegy megvásárlása nélkül is látogathatók. A földszinten, a bejárat mellett lévő Sport Bar már üzemel, falát teljes mértékben beborítják a különböző méretű kivetítők, melyek mindegyikén más-más sportesemény kísérhető figyelemmel.







Az épület alsó 3 szintjén, 3000 m2-en több mint 1000 kiállítási tárgy vezeti majd végig a látogatókat a futball történelmén interaktív és multimédiás megoldásokat is alkalmazva. Többek között megtekinthető az eredeti arany világkupa, ill. a 209 tagország nemzeti meze is. 4000 történelmi dokumentum és könyv, 60 képernyőn futó 500 videó és 1480 fénykép kelti majd életre a múltat és mutatja be a tagországokat.

A svájci - Wallis kantonból származó - Sepp Blatter, a FIFA 8., nemrég lemondott elnöke, 1975 óta dolgozott a FIFÁ-nak. Talán karrierje csúcsa lett volna az általa megálmodott múzeum FIFA elnökként való megnyitása. Már korábban, a 2007-ben átadott, 240 millió dollárból megépített, szintén Zürichben, az állatkert közelében található FIFA székház építésekor felmerült a múzeum gondolata, akkor azonban forgalmi nehézségekre hivatkozva visszautasította a kerület - ugyanis a székház közelébe került volna a múzeum is. Évi 200.000 látogatóra számítanak.



A látogatás előtt (vagy netalán helyett) érdemes a múzeum honlapján is nézelődni. A múzeum megközelíthető a zürichi főpályaudvarról a 6-os villamossal (kb. 8 perc), de vonattal (S-Bahnnal) a Zürich Enge pályaudvarig utazva is mehetünk. Mindkettő közvetlenül a múzeum előtt tesz le.

Cikkek a témában itt (angolul), ittés itt.

Világszerte slágerlistán lennének, ha nem Svájcba születnek

$
0
0
Fotó innen
Anélkül, hogy a világ slágerlistáin szereplő előadók némelyikét minősíteném, szeretném néhány tehetséges svájci fiatalra felhívni a figyelmet, akik, ha mondjuk az USÁ-ban születnek, kis szerencsével szintén ezen fentebb említett slágerlistán lehetnének dalaikkal.

Nickless - Tehetséges, 20 éves zürichi fiú, aki első lemeze megjelenése előtt 4 évig egy lemezstúdióban dolgozott kifutófiúként, hogy a számára fontos emberek közelében lehessen. Itt találkozott egyébként Bastian Bakerrel, aki előtt később "előzenekarként" lépett fel. Dalait maga írja és szerzi. A slágerlistán pillanatnyilag a legelőkelőbb helyen álló svájci előadó, a 31. helyen (mire ezt olvassátok, persze már más lesz a helyzet). Fiatal korának, sármjának és tehetségének köszönhetően az új Bastian Baker is titulálják. Na de ki az a Bastian Baker? -  kérdezitek - joggal.




Bastian Baker - A maga 23 évével már szinte öreg rókának nevezhető. Első single-je 2011-ben jelent meg (a belinkelt első videó) és azóta a legnagyobb zenei színpadokon lép fel a világ számos pontján, többek között Angliában és az USÁ-ban is. Gyakorlatilag minden nap máshol ébred, annyi felkérése van. Lausanne-ban született, édesapja profi hokis. Maga is elindult ezen az úton, ám a zene is nagyon érdekelte. A kórusban, ahol énekelt, szóló szepeket is kapott. Egy zermatti bárban hallotta meg őt a Montreux-i Jazz Fesztivál egyik alapítója és meghívta őt a 2012-es fesztivál egy ingyenes standján való fellépésre. Hát valahogy így kezdődött a profi zenei karrier.

Fotó innen




Ő már kellőképpen nagy sztár ahhoz, hogy reklámszerződése legyen. A posta Bastian Baker segítségével, arcával és hangjával promótálja sokoldalú szolgáltatásait (The Yellow Tour).




Nick Mellow - Ez a fiatalember szintén 23 éves, Aarauban született, és saját szerzeményeiben érzéseiről, gondolatairól, bánatairól, örömeiről énekel. Néhány hete a helyi könyvtárban lépett fel a "One of a million" zenei fesztivál keretében. Rendkívül szerény és közvetlen - egyszóval szimpatikus és a zenéje is igényes. 


Speciális technikával - is - gitározik
A gyerekek tátott szájjal hallgatták



Pegasus - Az együttes tagjai már iskolás koruk óta együtt zenélnek. Bielből származnak és még csak 20 évesek. Némi nemzetközi karrier is van már a hátuk mögött, turnéztak Németországban, Ausztriában és a Benelux államokban.

Fotó a zenekar honlapjáról


A kevésbé mainsteam zenét kedvelők számára ajánlom a Swiss Live Talents oldal tanulmányozását. Nagyon jó svájci zenék hallhatóak rajta! Pl. többek között a genfi Elvett nevű zenekar ...


Nette Toilette - éttermi WC-k nemcsak vendégeknek

$
0
0
Ezt a matricát kell keresni - Fotó innen


Számos város küzd azzal a problémával, hogy kevés nyilvános illemhelyet tud biztosítani a járókelők számára. Németországból indult a mozgalom, melyben egy-egy város vezetése felkéri a gasztronómiai egységek, éttermek, kávózók vezetőit, hogy tegyék lehetővé azok számára is a WC használatát, akik nem fogyasztanak semmit náluk. Cserébe a város hozzájárul a takarítási költségekhez - ami nem mellesleg jóval kedvezőbb, mint a saját üzemeltetésű nyilvános illemhelyek fenntartása. A járókelők az ajtóra ragasztott "Nette Toilette" matrica révén tájékozódnak, hogy hová mehetnek be minden probléma nélkül, ráadásul ingyen folyó ügyüket intézni.

Helyszínek Luzernben

Az ötlet gyorsan népszerűvé vált, mára több mint 200 városban terjedt el Németországban. Svájc egy kis késéssel, de szintén követi a példát. 2015. tavaszán Luzernés Thun városában (ezeken a helyeken) tették mindenki számára elérhetővé illemhelyeiket gasztonómiai egységek. Bernben, a fővárosban is felmerült az ötlet, azonban meg akarták várni, hogy milyen eredményekről számolnak be az úttörő városok (Luzern és Thun). Szerencsére mindkét helyen pozitívak a tapasztalatok, így most már elhárult ez az "akadály" is a berni bevezetés elől. A megkérdezett 114 étterem és bár közül ugyan csupán 30-an válaszoltak, de ebből 20-an vállalnák a "barátságos WC"-vé válást. Mindannyian az óvárosban találhatóak.

Zürichben még 2013-ban nyújtott be két párt indítványt, hogy a Németroszágban sikeresen elterjedt modellt Zürichben is kövessék, de azzal az indokkal, hogy az éttermek WC-i nincsenek nyitva a nap 24 órájában és sokuk nem járható kerekesszékkel, elutasították. Solothurnban azonban 2015. augusztusa óta 5 étterem is fogad nem fogyasztó látogatókat.

Zürichben azért annyira nem nagy probléma a nyilvános illemhelyek hiánya, a turisták által gyakran látogatott helyeken pl., de szükség esetén az áruházak WC-je is használható (Manor, Coop, Globus, Jelmoli).


Kivándorló nyugdíjasok

$
0
0
Grafikon innen


Svájcban magas a költségszínvonal, a világ egyik legdrágább országáról van szó. Egy család havi kiadásainak nagy részét a lakbér és az egészségbiztosítás (Krankenkasse) viszi el. Nincs ez másképp az időseknél sem. A születéskor várható átlagos élettartam magas, szintén az egyik legmagasabb világszerte (81 év a férfiaknál, 85,2 év a nőknél), és életük utolsó éveiben sokan kerülnek idősotthonba. Szinte minden településen található egy. Ennek átlagos havi költsége nem kevesebb, mint 8.500 frank, amiből a bentlakóknak 5.600-at kell maguk állniuk.

Ha figyelembe vesszük, hogy a nem hivatalos minimálbér Svájcban 3.800 frank teljes munkaidős foglalkoztatás esetén és hogy az állami nyugdíj (1. és 2. oszlop, AHV és Pensionskasse) átlagosan a fizetés 58,4 %-ával megegyező összeg, láthatjuk, hogy igencsak költséges dologról van szó. Természetesen itt is létezik magánnyugdíjpénztár (3. oszlop), ami az alapmegélhetésen túli költségek fedezését is lehetővé teszi a nyugdíjasok számára, azonban a férfiak 44, a nők 37%-a csupán az 1. oszlop (AHV) befizetései, azaz a kötelező nyugdíjbefizetés után kap nyugdíjat (a kötelező Pensionskasse, azaz a 2. oszlopba való befizetést csak 1985-ben vezették be). Ez egyedülálló személynél évente max. 28.200 frank, házastársaknál max. 42.300 frank nyugdíjat kifizetését jelenti. Ha kiszámoljuk, hogy havi szinten ez mennyi, láthatjuk, hogy a létminimumhoz is alig elég.

A nyugdíjkorhatár nőknél 64, férfiaknál 65 év, de aki megteheti, tovább dolgozik. Természetesen olyanok is vannak, akik 50 éves koruk fölött veszítik el a munkahelyüket és kénytelenek újat keresni. Ők sincsenek könnyű helyzetben, mert a munkaadó által fizetendő járulék az évek előrehaladtával emelkedik, így az idősebb munkavállaló többe kerül, mint a fiatalabb.

A világ népességének 7%-a 65 év fölötti. Európában ez az arány jóval magasabb, 15%, Svájcban pedig 16%. Nyugdíjaskorba érve sok svájci külföldre költözik az alacsonyabb megélhetési költségek és ingatlanárak, valamint a melegebb éghajlat miatt. Egy 2010-es, nem reprezentatív felmérés szerint a megkérdezett svájci munkavállalók több mint fele nem Svájcban kívánja tölteni nyugdíjas éveit. A több mint 700 ezer külföldön élő svájci állampolgár közel 20%-a 65 év fölötti. Ha erre a témára rákeresünk az interneten, 189.000 találatot kapunk! A nyugdíjasoknak szóló internetes oldalakon rendre találhatunk olyan összefoglaló írást, amiből megtudhatják az olvasók, hogy hová érdemes költözniük, hogy válasszanak, hogy készüljenek fel és mire figyeljenek (pl. itt, itt, itt, ittés itt).

A kivándorlás mostanában a kelet-európai országokba is irányul, de nem a meleg éghajlat, hanem a nyugdíjasotthonok miatt. Egy magyar idősotthon most irodát nyitott Svájcban, hogy közvetlenül érje el jövőbeli potenciális lakóit. Árai a svájci árak fele-harmada, lakói többnyire német anyanyelvűek (németek, osztrákok, svájciak).  Ez már a szegény svájci nyugdíjasok számára is megfizethető (a magyarok számára már kevésbé, de ez egy másik elemzés témája lehetne).

Schweizer Filmpreis

$
0
0
A Schellen Ursli című kasszasiker főszereplői - Fotó innen


Nem is gondoltam volna, hogy ebben a kis országban ilyen aktív filmélet zajlik. Számos film készül minden évben és nem is akármilyenek! Ennek megfelelően filmfesztiválból sincs hiány, 2016-ban 15 alkalommal és helyszínen méretnek meg és kerülnek bemutatásra a különböző filmek. Most egy kis ízelítőt szeretnék nyújtani a legújabb filmekből.

Nemrég két nosztalgikus mesekönyv-klasszikus, melyen genrációk nőttek fel is megjelent a filmvásznon, a Schellen Ursliés a Heidi. Mindkettőnek szép honlapja van, a Heidi-hez iskolák által használható feladatlap is tartozik. Annak ellenére, hogy a Heidi egy mesekönyv alapján készült, a drámai feldolgozás aktualitását az - is - adja, hogy Heidi egy árva kislány, aki hasonló sorsú kortársaihoz hasonlóan vidékre került. A parlament előtt van egy indítvány az egykori árvák (Verdingkinder) kárpótlásával kapcsolatban (korábbi poszt a témában itt). A mozikban mindkét film kasszasikert ért el (a Schweizer Filmpreis-on azonban csak mellékszereplő kategóriában lettek jelölve).

 


Múlt hét pénteken volt a Schweizer Filmpreis díjkiosztója. 1998-ban a Solothurner Filmtage (Solothurni Filmnapok) keretében adták át először a legjobb svájci filmeseknek járó díjat. Azokat a svájci filmeket lehet jelölni, melyek valamilyen bel- vagy külföldi filmfesztiválon az adott évben bemutatásra kerültek. Összesen 12 kategóriában méretnek meg a filmek (legjobb játékfilm, dokumentumfilm, rövidfilm, animációs film, forgatókönyv, színész, színésznő, mellékszereplő, filmzene, operatőr, vágó, vizsgafilm). Több film is aktuális problémákat dolgoz fel.

A játékfilm kategória nyertese a Köpek, melynek svájci-török rendezője egy török nagyváros hétköznapjait dolgozza fel 3 hátrányos helyzetben lévő ember, egy utcagyerek, egy boldogtalan házas és egy transzszexuális férfi nézőpontjából. Ez a dráma a mai Törökország igazságtalanságot és erőszakos oldalát mutatja be. Jelölték még a legjobb forgatókönyv, filmzene és operatőr díjra is.


A legjobb forgatókönyv díját a Nichts passiert (Semmi sem történt) című film kapta. Valójában persze történt, de a főszereplő a látszat megőrzésének híve és inkább úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Ezáltal hazugságok hálójába kerül. Eredetileg fekete humorként jellemezték a filmet, ami a kritikák (és a sztori) szerint sokkal inkább dráma.


A nyertesek listája itt található.

A jelöltek között volt a Heimatland (Haza) című film is. Azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne ha Svájcot természeti katasztrófa sújtaná és a jelenleg teljes biztonságban élők egyszercsak menekülésre kényszerülnének, azonban a határok a nem-EU állampolgárok számára zárva lennének. A jelenlegi helyzet fordítottjáról van tehát nagyjából szó, amit ebben a disztópikus filmben 10 rendező közös munkával (egyéni munkáik összevágásával) vitt filmvászonra. Szívesen megnézném, a téma elgondolkodtató és vitaindító is egyben.

 
A játékfilm kategóriában jelölték az Amateur Teens (Amatőr tinik) című filmet, ami aktuális témát boncolgat (főszerepője ugyanaz a 19 éves lány, mint aki a Nichts passiert című filmben szerepelt). 14 éves iskolásokról van szó, akik az internet és a közösségi média hatására egyre kevésbé képesek önmaguk lenni, egyre nagyobb a különbség a mutatott kép/látszat és a valóság között. A könnyen elérhető pornográf tartalmak miatt pedig már egyáltalán nem tudják, mit a különbség a szex és a szerelem között.



Egy két évvel ezelőtti dokumentumfilmben (Neuland) egy bázeli integrációs osztály (külföldi, migráns) tanulóit kísérte 2 éven át a rendező és a stáb. A film hatására sokan más szemmel néznek a bevándorlókra, a szereplők (tanulók) közül néhányan gyakornoki ajánlatot kaptak, egyikük verseire is akadt volna kiadó (ő azonban nem fogadta el egyiket sem, verseit sajnos megsemmisítette).


A Svájcban vagy nemzetközileg legsikeresebb svájci filmek listája itt található. Minden idők legsikeresebbjike a Schweizermacher (1978), közel 1 millió nézővel, melyben a svájci állampolgárságért folyamodó külföldiek - kétségbeesebb, ámde szórakoztató - közdelmét láthatjuk a hivatal zord képviselőivel.


Minden relatív - vélemények az SBB-ről

$
0
0


A svájci vasúttársaság (SBB/CFF/FFS) vonatai évente több mint 5 millió utast szállítanak. Ezek egyikeként nyugodt szívvel meg tudom erősíteni, hogy a világ egyik legjobbjáról van szó. A vasúthálózat sűrű, gyakran járnak a vonatok, amik mindig tiszták, még a WC-k is, a kalauzok pedig elegánsak, udvariasak és segítőkészek. A vonatok szinte mindig tökéletesen pontosak, esetenként fordulnak elő kisebb késések, valamilyen baleset vagy műszaki fennakadás miatt pedig évente néhány alkalommal nagyobbak is. A vasúthálózatot és a járműparkot folyamatosan bővítik,  felújítják. A legtöbb vasútállomáson ma már ingyenes wi-fi elérést biztosítanak. Vonatjegyet online és mobil app segítségével is lehet vásárolni. A tértivevényes jegy helyett napijegyet vezettek be, mely az adott zónában minden más tömegközlekedési eszközre is érvényes aznap. Az országot átszelő (Genf-St. Gallen között) vonaton a világ egyetlen Starbucks étkezőkocsija üzemel. Az előnyöket még sorolhatnám, de ennyi talán elég is.

Fotó innen

Az SBB évente felméri utasai elégedettségét. A fentiek alapján - és a magyar viszonyokon edződve - azt gondolnánk, hogy az utasok értékelik ezt a sok pozitívumot. Az összesített elégedettség azonban csupán 74%-os. A legelégedetlenebbek a nyugat-svájciak ("francia Svájc") és a Zürich szomszédságában található Aargau-kantonbeliek. Többségükben fiatal, gyermektelen férfiak, akik csúcsidőben utaznak munkába (Aargauiból sokan járnak Zürichbe dolgozni és szórakozni).

A legelégedettebbek pedig a kelet-svájci, idős, szabadidejükben rendszeresen vonattal kiránduló hölgyek.

Most azonban kifejezetten az elégedetlenek véleményére kíváncsi a vasúttársaság. Szeretnék megtudni, hogy mely területeken kell még fejlődniük ahhoz, hogy a maguk számára kitűzött elégedettségi célt elérjék utasaik körében. Ezért az ország 4 pályaudvarán (Basel, Bern, Genf és Zürich) panaszautomatát állítottak fel, a zürichi főpályaudvaron 1 napig videóüzenetet is lehetett rögzíteni, majd a közösségi médiában megosztani azt, az SBB honlapján pedig online lehet panaszkodni, csillagokkal értékelni. A "panaszkodásra" az alábbi vicces - és sokatmondó - tv-kampányban kérték fel az utasokat (cikk itt).


7 kategóriában lehet értékelni:
  1. figyelmesség
  2. biztonság
  3. tisztaság
  4. pontosság
  5. egyszerűség
  6. szolgáltatás
  7. ár

A maximálisan adható 5 csillagból az átlagos értékelés jelenleg 3 pont. Legmagasabbra a biztonságot értékelik (4 csillag), legkevésbé az árral vannak megelégedve, azaz drágállják a jegyárakat (2,5 csillag). A pontosság és a tisztaság is csupán 3 csillagot kapott.

Képernyőfotó az SBB honlapjáról

A pontosság növelése érdekében idén januártól a vonatok nem várják be a későn érkező csatlakozást, mert az további vonatok késését is okozza. A várakozási időt több vonatnál is csökkentették. Mielőtt azonban ezt a döntést meghozták volna, 10.000 járatot néztek meg és elemeztek. Reményeik szerint ezzel az intézkedéssel többen fognak pontosan célba érni. Amennyiben a gyakorlat mást mutat majd, visszaállnak a korábbi gyakorlatra.

Láthatjuk, hogy az SBB mindent megtesz ügyfelei elégedettsége érdekében, még akkor is, ha szolgáltatási színvonala már most is igencsak magas.

Jön! Jön! Jön! - Az új 50 frankos bankjegy

$
0
0
Az új 50-es bankjegy és a tervező - fotó innen

Évek óta esedékes, most végre már csak néhány napot kell várni az új bankjegysorozat első tagjának, az 50 frankosnak a megjelenéséig. Április 12-én debütál az új zöld bankjegy, amit 6 hónapos időközönként követ a többi címlet megjelenése - először a 20-as, majd a 100-as. A tapasztalat szerint fél év alatt a régiek 2/3-a lecserélődik és visszavonásra kerül. A jelenlegi, azaz régi bankjegyek megjelenésük után még 20 évig beválthatóak a Svájci Nemzeti Banknál.

A bankjegypályázat 2. helyezettjének (Manuela Pfrunder) tervei, azok is módosított formában, újratervezve kerültek - 5 és fél év késéssel - megvalósításra. Az 50 frankos bankjegy egyik oldalán egy földgömb ("Bölleli"), egy kéz és egy pitypang látható, melyek a világra nyitott Svájc élményorientálságát hivatottak jelképezni («für die Weltoffenheit der erlebnisorientierten Schweiz»). A hátoldalon siklóernyős látható. Vagyis az 50-es főszereplője a szél.

Azért az 50-est cserélik le elsőként, mert ebből van a legkevesebb forgalomban. 2015-ben összesen 407 millió db bankjegy volt használatban, ebből csupán 49 millió 50 frankos. A 100-as a leggyakrabban használt.

Összesen 15 biztonsági elemet tartalmaz. A legfontosabb és egyben legérdekesebb maga a glóbusz. Ha balról jobbra megbillentjük a bankjegyet, akkor egy arany ív jelenik meg fölötte. Ha azonban hátrabillentjük a bankjegyet, akkor megváltozik a glóbusz színe. Az SNB honlapján bővebb leírás és egy kisfilm is található a biztonsági elemekről. Youtube csatornájukon pedig a bankjegygyártás folyamata is megtekinthető német, francia, olasz és angol nyelven.





Ez az első bankjegysorozat, melyen nem szerepel semmilyen híres ember portréja.

Az első 50-es bankjegy 1907-ből

A bankjegyek az Orell Füssli nyomdában készülnek, ahol több más ország bankjegyeit is nyomtatják. Itt bizony fejek is hullottak a késedelem miatt - és nem az alsóbb szinteken, hanem a pénzjegynyomda részlegének vezetője, majd annak utódja is lemondott. A technikai nehézségek mellett 2012-ben 1800 db új, szériaszámmal még nem ellátott 1000 frankos bankjegyet is elloptak a nyomdából. Az így keletkezett kár is a nyomdát terhelte.

Egy kicsit utánaolvasva úgy tűnik, hogy a technikai nehézségeken túl más is lehetett a többszörös határidő eltolás hátterében, ugyanis a nemrég megjelent kazah bankjegy és a marokkói is ugyanolyan technológiával készült, mint a svájci - mindkettő összesen 5 évbe telt a tervezéstől a bevezetésig, mint ahogy egyébként a Svájci Nemzeti Bank is tervezte az új bankjegyek megjelenését.

Az előző széria 1998-ban került forgalomba és biztonságtechnikailag már nem felel meg a kor elvárásainak. A színes nyomtatók fejlődésével egyre jobb minőségű, nehezebben felismerhető hamisítvány készül. Míg az Európai Központi Bank az 500-as Euro címlet megszüntetését tervezi, addig Svájcban mostanában felbukkant az 5000-es címletre való igény is. Jelenleg az 1000 frankos a legnagyobb címlet, ami már így is a legnagyobb értékű bankjegy a világon.

Ezzel egyidejűleg a pénzmosás, adóelkerülés és illegális tranzakciók elleni küzdelem újabb frontját nyitotta meg a svájci kormányzat - 2016. január 1-je óta a 100 ezer frankot meghaladó készpénzes befizetéseknél igazolványt kell felmutatni. Hm, ezt nevezem szigorításnak ...!

Előző (2012-es) posztom a témában itt olvasható. Cikkek itt, itt, ittés itt (a cikk végén van az SRF filmes összefoglalója a témáról, érdemes megnézni).

Humor a humortalanságban

$
0
0
Svájcban a miniszterelnök személye évről évre változik és feladatköre elsősorban az, hogy az országot külföld felé képviselje. Ezen kívül van néhány belföldi protokolláris kötelezettsége is, mint pl. a hagyományos újévi és augusztus 1-i beszéd megtartása. Ebbe a sorba tartozik a Betegek Világnapja alkalmából tartott beszéd is.

Az idei miniszterelnök, Johann Schneider-Ammann a Betegek Világnapján (Tag der Kranken) - az idei mottó alapján - felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos szerepe van a nevetésnek és a mosolynak az egészségmegőrzésben és gyógyulásban. Mindez nagyon szép és igaz, csak az az egy apró bökkenő van a beszédben, hogy mindezt lefagyott, érzelemmentes arccal, monoton hangon olvasta fel a teleprompterről. Menségére legyen mondva, hogy franciául is el kellett mondania, ami nem az anyanyelve, sőt, most már kijelenthetjük, hogy nem is a legnagyobb erőssége. Beszédstílusa azonban anyanyelvén sem túl népszerű ...



Említésre méltó a háttér is, ami egy egészségügyi intézmény udvarának tűnik, kis tóval, pici szökőkút által keltett vízcsobogással. Ha nem nézünk oda, csak hallgatjuk a beszédet, azt hihetnénk, hogy egy pap paródiáját hallhatjuk. Elemzések szerint ezzel belépett azon politikusok sorába, akik vicces vagy nevetséges fellépésükkel örökké az emberek emlékezetében maradnak. Sőt, nevetésterápia gyanánt kórházakban is lejátszható a beszéd.

Ezen megszólalása nemcsak a svájci (itt, ittés itt), hanem a francia és a belga sajtót is megihlette. Minden létező újságban írtak róla, sőt, gúnyfilm is készült, ill. az egyik francia tv-műsorban is szó volt róla. Még a Washington Post online kiadásába is bekerült.  A 20 Minuten egyik publicistája szerint ezzel a rendkívül kínos beszéddel bebetonozta a köztudatba az enyhén debil, humortalan, beszélni nem tudó svájci német bolond kliséjét (a szöveghűség kedvéért eredetiben: «Mit seinem Auftritt hat er das Klischee des leicht debilen Deutschschweizer Trottels, der keinen Humor hat und nicht reden kann, zementiert»). 



Célját tulajdonképpen elérte, mivel aki megnézi, meghallgatja, biztos, hogy azonnal jókedvre derül. Kommunikációs stábja pedig hallgat ...



Ismét Schwingen, birkózás - majdnem testközelből

$
0
0
Korábban már írtam a Schwingen történetéről és mibenlétéről, erről a jellegzetes svájci birkózásról. Most személyesen is láthattam egy helyi versenyt és beszívhattam a verseny és a fűrészpor illatát.

A versenyzőket a helyszínen sorsolják ki, a nyertes az, aki kétvállra fekteti az ellenfelét, de legalábbis a hát 2/3-a földet/fűrészport ér úgy, hogy a fölül lévő egyik kezével fogja a ledöntött nadrágját. A nadrágon, ahogy látható, jócskán van fogás.

Ezúttal a képek beszéljenek tovább helyettem. Hamarosan film is lesz, amint elkészül, posztolom.
A legfiatalabbnak tűnő versenyző - bizonytalanul várja, hogy kit sorsoltak ellenfeléül



Egyenlőtlen küzdelem












A hagyomány szerint a győztes lesöpri a fűrészport a vesztes hátáról, akit ugye kétvállra fektetett


A főnyeremény - egy 1000 frank értékű borjú



További hasznos nyeremények









Gyors átkelés észak-dél között

$
0
0
Fotó innen

Nagy nap ez a mai. A svájci média szerint nem csak Svájc, hanem egész Európa számára - a hírek egész nap szinte csak erről szólnak, legyen az tv, rádió, FB vagy online hírportál. Az esemény nagyságát és jelentőségét nagy ünnepséggel és csúcspolitikusok meghívásával is erősítették. A szomszéd országok államfői (Francois Hollande, Angela Merkel, Matteo Renzi) mind jelen voltak a megnyitón és spontán mini csúcstalálkozót tartottak az első utasok egyikeként a vonaton. De nagyon előreszaladtam a történetben ...

Az Alpok Gotthard masszívumának átszeléséről van szó. Ez a nagy tömb régóta az egyik legnagyobb akadály észak és dél között, de egyben a legegyszerűbb átjutási lehetőséget is biztosítotja, mivel csupán egy hegygerincen kell áthaladni. Legmagasabb pontján 2300 méter, vagyis az alagút  azon a szakaszon 2,3 kmrel a felszín fölött halad.

Az ember azt hinné, hogy egy hegy belsejében futó alagútban hideg van, azonban a valóság pont az ellenkezője. Már a munkálatok során is nagy feladat volt a hűtés, ugyanis akár 50 Celsius fok is lehet. A vonatok azonban majd kitolják a meleg levegőt és frissebbet "húznak" be maguk után, így kb. 40 fokos üzemi hőmérséklet lesz.

Az első skicceket 1947-ben vetette papírra egy bázeli mérnök és jó pár évtizednek kellett eltelnie, míg 1992-ben népszavazás útján döntöttek a megépítéséről.

12 milliárd frankos költséggel, 2600 ember 17 évnyi munkája után ma adták át a Gotthard Bázisalagutat, ami a maga 57,1 km-vel rögtön a világ leghosszabb vasúti alagútja címét is megkapta, maga mögé utasítva ezzel az eddigi címvédő japán Seikan-alagutat +3 km-rel (a 3. leghosszabb pedig a Franciaország és Nagy-Britannia közötti Csalagút, 50,5 km). Az alagútrendszer összesen 151,8 km hosszú az összes járatot és összekötő alagútat is beleszámítva, 4 vészkijárattal, amiken keresztül kimenthetik szükség esetén az utasokat. A vonatok irányonként saját alagúttal rendelkeznek, azonban két átjáró is van, ahol szükség esetén a vonatok áthajthatnak az ellenkező irányú alagútba.

Kép innen

Az új vasúti alagút 30 km-rel rövidebb, mint a jelenlegi vasúti szakasz a Gotthardon át, ami nem csoda, mivel az a hegyeket kerülgetve kanyarog, fordulókörökkel is tarkítva, hogy a nagyobb emelkedőkkel is meg tudjon küzdeni. Az új alagút azonban többnyire egyenes és sík, ami nagy sebességű vonatok közlekedését is lehetővé teszi.



A személyvonatok elvileg akár 250 km/óra sebességgel is száguldhatnának benne, a gyakorlatban azonban "csak" 200-zal fognak haladni. A német nyelvű Uri kantonban található alagútbejárattól az olasz nyelvű Tessin kantonban található kijáratig 20 perc alatt jutnak el. A Zürich-Bellinzona (vagy Milánó) távolság az alagútnak köszönhetően 45 perccel rövidül.



Az alagút jelentőségét tulajdonképpen az áruszállítás adja. A hollandiai Rotterdam kikötőjében megpakolt tehervagonok egészen az olaszországi Genova kikötőjéig haladhatnak most már akadálytalanul és gyorsan az Alpokon keresztül. Sebességük egyelőre ugyan nem fogja meghaladni a 100 km/órát, de ha belegondolunk, hogy 850 méter hosszú szerelvényekről van szó, ez is jelentős sebességnek mondható. A későbbiekben akár 160-nal is mehetnek majd. Mivel az alagútban nincs szintkülönbség, 1 mozdony is elég lesz a szerelvények vontatására a jelenlegi 2 helyett. Ezzel 33%-os energiamegtakarítást tudnak elérni.

A tehervonatok elsőbbséget élveznek az alagútban. Törvénybe iktatták, hogy óránként 5 tehervonatra 2 személyvonat eshet ezen a vonalon. Erre azért volt szükség, mert az Alpokat átszelő másik alagútban a személyvonatok kiszorították az tehervonatokat. Figyelembe véve, hogy Svájcban az áruszállítás 2/3-a vasúton történik, ez érthető is. 

Naponta 325 vonat fog majd áthaladni az alagúton - 260 (a jelenlegi vonalon csak 180 tud) teher- és 65 személyvonat. A jelenlegi vonalat nem zárják be, nosztalgia járatokat fognak indítani rajta. A hosszabb menetidőért cserébe az utasoknak szép látványban lesz részük.

A régi/jelenlegi vonal melletti települések életében új időszámítás kezdődik, kikerülnek a vérkeringésből. De ez egy másik történet, a mai nap az ünneplésé és az eredmények elismeréséé, mint ahogy azt a meghívott csúcspolitikusok nagy szavakkal meg is tették. A nagyközönség számára a hétvégén lesznek ünnepségek országszerte - elsősorban az alagút két végénél, de a nagyobb pályaudvarokon is (pl. Aarau, Bern, Biel, Zürich).
Az alagút építéséről a hegy belsejében, Erstfeld felől megközelíthetően 400 m2-nyi területen kiállítás nyílt, mely ingyenesen látogatható.

Az utasoknak egyelőre még várniuk kell, a 2016. decemberi új menetrenddel egyidejűleg kezdődik meg a vonatok menetrendszerinti közlekedése az új alagúton át.

Az Origo.hu-n nagyon jó összefoglaló cikk jelent meg. Az ünnepélyes megnyitó összefoglalója németül itt.

Számos film készült az alagútról, ezés ez pl. angolul.




A Zene Háza, mint design inspiráció

$
0
0
Fotók innen


A Doris Leuthard svájci közlekedési miniszterasszony tegnap, a Gotthard vasúti alagút ünnepélyes átadásán viselt lyukakal "díszített" ruhája legalább annyi kritikát kapott, mint a Magyar Zene Háza

Nem véletlen, ugyanis a svájci divatcéget (Akris) ez az épületterv ihlette - az egyébként potom 5000 frankba kerülő - szett megtervezésére (kabát 3000, nadrág és top egyenként 1000). Albert Kriemler, a cég divattervezője nagy rajongója az építészetnek és idei tavaszi kollekciója inspirálójául azt a Fujimotot választotta, aki a Magyar Zene Házát is megálmodta.

Az alábbi képeken láthatjuk, hogy a Zene Háza által ihletett kabát hogy néz ki egy modellen és hogy a miniszterasszonyon.







Doris Leuthard im «Kleid», das eigentlich ein Mantel ist.
A kabát, illetve annak lyukai szinte senkit sem hagytak hidegen (kivéve talán viselőjét). A legáltalánosabb komment szerint legalább annyi lyuk van rajta, mint magán az Alpokon. Volt aki alagút-kabátnak nevezte el, az alagút átadása apropóján, más pedig inkább az emmentáli sajtra asszociált róla, megint más szennyeszsákot vélt felismerni benne. Ráadásul mindehhez fehér zoknit vett fel - de tekintve, hogy aargaui, ezen már meg sem lepődnek az emberek (a klisé szerint az aargauiakat arról lehet felismerni, hogy fehér zoknit viselnek és rosszul vezetnek).

Én mindenesetre örülök, hogy Magyarország neve végre nem negatív kontextusban került a hírekbe ...

Cikkek itt, itt, ittés itt.

Mennyibe kerül egy gyerek Svájcban?

$
0
0
Fotó innen

No nem megvenni, hanem felnevelni ... A statisztikai hivatal számításai szerint sokba, olyannyira, hogy az alacsony keresetű családoknak azt javasolják, hogy gyermekvállalás előtt feltétlenül készítsenek költségtervet, ha nem akarnak eladósodni.

Számszerűsítve a dolgokat a helyzet a következő. Minél idősebb egy gyerek, annál többet kell rá költeni. Átlagosan havi 942 frankkal kell számolni. 11 éves koráig ez alacsonyabb, csupán 691 frank, majd ehhez hozzájönnek olyan költségek, mint hobbik, iskolai kirándulások, iPad és mobiltelefon (akinek nem iPhone-ja van, azt szinte kinézik és nem csak a nagyobbakról beszélek, már alsósoknál is látni). A gimnáziumi tanulmányok pedig még tovább dobnak a költségvetésen (számítógép, külföldi nyelvtanulás költsége).

Ilymódon egy gyerek 18. életévéig 200.000 frankjába kerül a szülőknek. Jó hír, hogy minden további gyerekkel csökken az egy gyerekre eső átlagos kiadás. 2 gyerek esetén az egy gyerekre eső havi átlagköltség pl. már csak 754 frank, 3 gyereknél pedig csupán 604.



A gyermek megszületése sok azonnali kiadással jár, a bútorok, babakocsi, gyerekruhák azonban jóval olcsóbban, jó állapotban, használtan is megvehetők (ricardo.ch, tutti.ch, helyi ruhabörzék). Ezeket általában nem sokáig használják a gyerekek, tényleg jó állapotban lehet hozzájuk jutni. Érdemes a július eleji nyári és a december végi/január eleji téli leértékeléseken is körülnézni - ekkor új holmikat lehet jóval olcsóbban beszerezni.

A többi dologgal kevésbé lehet spórolni. Egy újszülött esetében havi 300-410 frank többletkiadással kell számolni, ami a következőképpen áll össze.
  • Krankenkasse (egészségbiztosítás) Baby: 70 frank
  • Pelenka: 80-100 frank
  • Étel (tápszer): 60-150 frank
  • Háztartási pluszköltség (mosószer, tisztálkodószerek): 40 frank
  • Ruházat: 50 frank
Nem szabad megfeledkezni a gyerekfelügyelet költségeiről sem. Az anyukáknak 12 hét szülési szabadság jár. Ezután vagy feladják átmenetileg a munkájukat - ekkor kiesik a fizetésük, vagyis gyakorlatilag feleződik a család bevétele, vagy újra munkába állnak - ekkor viszont a bölcsi (Kinderkrippe, Kita, Hort, Spielgruppe, Tagesmutter) költségével is számolni kell (napi költség általában 100 frank körül mozog). Ha esetenként el akarnak menni a szülők este, akkor babysiterre is kell pénzt félretenni. Előfordul, hogy az anyukák részmunkaidőben mennek vissza a szülés után dolgozni, ilyenkor bizony nem sok marad meg a fizetésből (természetesen annak nagyságától függően), mert nagy része elmegy bölcsire. Két gyerek esetén pedig már egyáltalán nem éri meg az anyukának visszamenni dolgozni amíg a gyerekek kicsik.

Svájcban van babysitterképzés is, 13-16 év közötti fiatalok pl. akár a Vöröskeresztnél is elvégezhetik a 10 órás képzést, 100+32 frank ellenében. Ezért cserébe megismerkednek a gyerekek fejlődésével, igényeivel, ápolásukkal, etetésükkel, játékokkal és szórakoztatási lehetőségekkel, a betegségekkel és a vészhelyzetekkel, valamint saját jogaikkal, mint babysitter. A kurzus elvégzéséről bizonyítványt is kapnak (Babysittingausweis).

Talán kicsit költségcentrikusnak tűnik a gyermekvállalás ilymódon való megközelítése, de ezzel azt kívánják elérni, hogy a friss szülőket ne érje meglepetésként a hirtelen költségnövekedés.

2014-ben átlagosan 1,54 gyerek jutott minden egyes svájci nőre (Geburtenziffer). Átlagéletkoruk a szüléskor 31,7 év volt.

Human-Zoo

$
0
0
Fotó innen

Ez egy olyan téma, amiről Magyarországon nem igazán lehet hallani, de ha egyszer tudomására jut az embernek, egész sok anyagot talál róla az interneten. 1870 és 1940 között Európa-szerte, ill. Észak-Amerikában is nagy divatja volt a "nemzetek bemutatásának" (Völkerschau, Human Zoo). Németországban, Hollandiában, sőt Svájcban is volt ilyen - állatkertben, cirkuszban, szórakozóhelyeken léptek fel, természetesen nem önszántukból és gyakran mindenféle fizetség nélkül, gyakorlatilag rabszolgaként.

A mai Big Brother-hez hasonlóan (elnézést a hasonlatért, de ott is más emberek mesterséges életébe nyerhetünk betekintést) ezeket a más kontinensről származó, egzotikus embereket is nagy érdeklődés övezte. A bázeli állatkertben (Basel Zoo) az 1879-1935 közötti időszakban összesen 21 alkalommal "turnézott" a human zoo (film ittés itt). Az 1896-os genfi nemzeti vásárra (Landesausstellung) is vitt egy kereskedő 230 szudáni embert, akik direkt erre a célra épített vályogviskó faluban laktak és a leírások szerint igencsak fáztak a szokatlanul esős nyáron (a teljes rendezvénynek 2,3 millió látogatója volt és a szudáni falu - "Village Négre" mellett egy idilli alpesi falu is látható volt, amit jóval több kritika ért, mint a szudáni falut). Az ország más városaiban is járt a nemzetközi turné, így pl. Zürichben és Bernben is - ott pl. 1964-ben volt az utolsó  ilyen bemutató. A 2. világháború után azonban már csak cirkuszi keretek között (Zirkus Knie). Bernben 1964-ben 12 marokkói férfi kézműves bemutatóját lehetett megnézni a cirkuszi sátor mellett felállított kisebb sátorban (cikk itt).





Hatalmas vonzerőt jelentettek az idegen népcsoportok - az állatkertben ilyenkor 2-3 hét alatt akár 50 ezren is kíváncsiak voltak rájuk. A megnövekedett érdeklődésen túl további vonzerőt jelentett minden családi esemény, legyen az akár örömteli, akár szomorú. Előre felállított program, bemutatók szerint teltek napjaik, azonban mivel ezek a törzsek, családok a normál életüket próbálták élni még a nem normális körülmények között is, volt ott esküvő, születés és halál, búcsúszertartás is.

Ezeket az embereket (afrikaiakat) vadaknak tekintették és inkább az állatokhoz, mint az emberekhez közelinek kategorizálták. Ezt a vélekedést megerősítette az is, hogy nőket is lehetett félmeztelenül látni - ilyen Európában egy európai nőtől elképzelhetetlen volt, ezért különösen nagy látványosságnak számított.


Az első "Völkerschau" (emberek állatként való bemutatása állatkerti keretek és körülmények között) 1875-ben volt, Hamburgban. Carl Hagenbeck, egy állatkereskedő család tagja, aki az uralkodóházakat is ellátta egzotikus, más földrészekről származó állatokkal, egy alkalommal rénszarvasokat hozatott Lappföldről. Ezek gondozására néhány lappföldi ember is érkezett Németországba. Mivel mások voltak, mint az eddig látott európai emberek, nagy feltűnést keltettek. Hagenbeck azonnal megbízást adott további egzotikus, az európaitól lehetőleg minél nagyobb mértékben eltérő embercsoportok felkutatására és Hamburgba szállítására. Hamarosan jöttek is a "szállítmányok" - núbiaiak, eszkimók, beduinok, etiópok és még sok más népcsoportból - összesen nagyjából 300 helyről. Fizetséget "munkájukért" többnyire nem kaptak, kiadásaikat maguknak kellett fizetni (pl. Zürichben a villamosjegyet, amikor saját esküvőjükre mentek). A vadakról alkotott képnek akkoriban leginkább a pigmeusok feleltek meg, akiket törpéknek tartottak - ők a Föld legkisebb termetű népcsoportja, átlagosan 142,5 cm magasak és 150 cm-nél csak nagyon kevesen magasabbak.

Óriási volt az érdeklődés és a bemutató először németországi, majd európai turnéra indult. Az embereket gyakoraltilag állatokként, ketrecben mutogatták a közönségnek. Carl Hagenbeck nevéhez pozitívum is kapcsolódik - ő hozta létre az első olyan állatkertet, ahol az állatok természetes élőhelyükhöz hasonló környezetben és nem szűk ketrecben kerültek bemutatásra. Ez az állatkert (Tierpark Habenbeck) Hamburgban a mai napig üzemel.

A "vadak" ilyeténvaló bemutatása nem véletlenül volt ilyen népszerű. A világ minden kontinensén gyarmatokkal rendelkező nagyhatalmak gyarmatosítói, akik ezidőtájt vonták szinte egész Afrikát ellenőrzésük alá, azt kívánták bemutatni, hogy a más kontinenseken élők mennyivel alacsonyabbrendűbb népek, akiknek "leigázása" szinte természetszerű.

Svájcnak nem voltak gyarmatai, sőt, nem is voltak hivatalosan ilyen irányú törekvései - ebben különbözött más kis országoktól, mint Belgium, Dánia és Hollandia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elítélték volna a gyarmatosítást - a modern világ természetes részének tartották. A vállalkozók, elsősorban Genfből, Neuenburgból és Bázelből maguk is befektettek rabszolgakereskedésbe, sőt, némelyek saját hajókon szállítottak rabszolgákat Afrikából Európába. Ilymódon indirekt módon részesültek a gyarmatosításból. A rabszolgakereskedelmből származó bevételekkel finanszírozták egyéb üzleteiket, ill. rabszolgamunkával kitermelt, előállított nyersanyagokat, elsősorban gyapotot importáltak és dolgoztak fel (forrás itt).

Afrika gyarmatbirodalomként való felosztása - forrás itt

Az első állatkert 3000 évvel ezelőtt, Kínában létesült. A középkorban vadászat céljából tartottak vadállatokat. A legrégebbi, ma is üzemelő álaltkert (Menagerie) Bécsben, Schönbrunnban található - 1752-ben nyílt. Eredetileg az uralkodó és udvartartása részére hozták létre, mint ahogy akkoriban mindenhol, a hatalom demonstrációjának részeként. 1778-ban megnyitotta kapuit a nagyközönség számára is.

Boldog születésnapot, Svájc!

$
0
0
Fotó innen
Svájc szövetségi köztársaság, 26 kanton alkotja, melyek történelmileg mind önálló miniállamok voltak, saját hadsereggel, pénzzel, törvényekkel, vezetőkkel. Születése a 3 hegyi őskanton, Schwyz, Uri és Unterwalden 1291. augusztus 1-jén (de legalábbis augusztus első napjaiban) tett szövetségével kezdődött. Születési helye a festői szépségű Vierwaldstättersee partján, az Uri kantonban található tisztás, mely a Rütli nevet viseli. Azaz a mai Svájc megalakulása a Rütlischwur-ral, a Rütliben fogadott esküvel (Ewige Bund - Örök Szövetség) kezdődött, melyben elsősorban a Habsburgok elnyomása ellen kívántak közösen fellépni Habsburg Rudolf halálát követően. A Habsburgok székhelye ebben az időben a svájci Aargau kantonban volt.

Az ország jelenlegi méretét a francia ajkú Jura kanton csatlakozásával 1979-ben érte el.

Fotó innen

Ma ez a nap az ország legnagyobb nemzeti ünnepe, azonban nem mindig volt ez így. Csupán az 1993. szeptemberi népszavazást követően vált nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá 1994-ben.

Először 125 évvel ezelőtt, 1891-ben ünnepelték. 1889-ben az akkori miniszteri kabinet javasolta, hogy a felettébb fontos történelmi nap 600 éve évfordulójáról méltóan nagy ünnepséggel emlékezzenek meg. A javaslat következtében egy kis nézeteltérés alakult ki, hogy tulajdonképpen mikortól is datálódik a kantonok első hivatalos szövetsége, de végül az 1291-es dátum került be a történelemkönyvekbe.

Ezen a napon országszerte különböző ünnepi programokkal lehet találkozni, melyek között beszédek és a himnusz eléneklése is helyet kapnak, s melynek csúcspontját a tüzijáték(ok) jelenti(k). A miniszterek és az aktuális miniszterelnök országszerte több ponton is megjelennek és beszédet tartanak. A kulturális miniszter pl. Zürichben, a Landesmuseum (nemzeti múzeum) kibővítésének erre az időpontra időzített hivatalos megnyitóján. Ez alkalomból egyébként 26 órán keresztül folyamatosan nyitva tart a múzeum és ingyenes a belépés minden látogató számára.



A nemrég megújított és megválasztott szövegű himnusz is most fog először élesben debütálni. Használata opcionális, a szövegváltoztatást kezdeményezők azonban remélik, hogy az ünnepségeken már teret fog kapni. Sikerként könyvelnék el, ha 50 helyen már az új szöveggel csendülne fel a himnusz. Azon a bizonyos Rütli-mezőn mindenesetre az új szöveget hallgathatják a megjelenők. Nem mindenki szimpatizál az új szöveggel, van olyan politikus, aki előre leszögezte, ha az új szöveggel énekelik, ő bizony elhagyja az ünnepség helyszínét ...




Az ünnepség fénypontja, ahogy említettem a tüzijáték. Szilveszterhez hasonlóan 2-3 nappal korábban elkezdik az utcai árusok árulni a házi használatra szánt tüzijátékokat. A petárdázás már dél körül elkezdődik, a tüzijáték pedig este, sötétedés után.

Addig pedig minden, ami létezik piros lobogóban díszeleg, aki épp nem nyaral, az pedig a nemzet két kedvenc elfoglaltságát űzi: túrázik és/vagy grillezik.

Végezetül pedig nézzük meg, mit mond Xherdan Shakiri, a svájci fociválogatott sztár-csatárja (az idei foci EB legszebb góljának rúgója) és az "utca embere" az ünnepről.




Mennyit ér egy olimpiai érem?

$
0
0


Az olimpián érmet nyerni a legnagyobb dolgok egyike. Azonban nem is gondolunk bele, hogy mennyi minden befolyásolhatja egy sportoló motiváltságát, eredményét. Ezek egyike az, hogy a sportolók kapnak-e pénzjutalmat és ha igen, mennyit.

Márpedig "díjazásuk" országonként igencsak eltérő! Az olimpiai bizottság nem, csak az egyes országok ajánlanak, ajánlhatnak fel pénzdíjazást. Egy becslés szerint a listát 2016-ban Szingapúr vezeti. Olimpiai aranyérmeseiknek fejenként 753.000 dollárt adnak (jelenleg 2 ezüstérmesük van). Ennek csupán felét, de még így is vagyonnal felérő összeget adnak az indonéz nyerteseknek. Az azeri és a kazah (eddig összesen 7 érmet szereztek, ebből 2 arany) sportolók sem panaszkodhatnak, ahogy az alábbi táblázatból láthatjuk (ettől eltérő összegeket tartalmazó táblázatot is lehet az interneten találni, de a sorrend megegyezik).

Az amerikai sportolóknak aranyéremét 25.000 dollár, ezüstért 15.000, bronzért pedig 10.000 jár.

"A magyar állam is bőkezű idén. Míg korábban csak az első három helyért, addig most minden helyezésért jutalmazzák a magyarokat. A londoni olimpiához hasonlóan Rióban is 35 millió forintot ér az egyéni arany, az ezüst 25, a bronz pedig 20 milliót, ráadásul még a nyolcadik helyezett is kap kétmilliót." (idézet innen)


Táblázat innen

A táblázatban Svájc nem található, pedig az itteni pénzdíjakról találgatni sem kell. Svájcban ugyanis minden publikus. Az egyéni aranyérmesek eredményét 40.000 frankkal díjazzák, 4-es evezősökét csapatként 60.000-rel, a csapatsportolók pedig 80.000-et kapnak, kapnának. Az egyéni ezüstérmeseknek 30.000-et, a bronzérmeseknek pedig 20.000-et helyeztek kilátásba.

Ezzel szemben Németországban kevesebbel kell beérniük az olimpiai sportolóknak, akik nem igazán elégedettek a meghatározott pénzösszeggel. Markus Diebler, egykori úszó szerint az aranyérmeseknek járó 20.000 eurós összeg mellett egyáltalán nem csoda, hogy nincs német éremeső. Miközben a dzsungelben való túlélő tv-műsor nyertese 150.000 eurót vihet haza. 

Egy másik német sportoló, Barbara Engleder sem tartja fairnek a díjazást, hiszen a világbajnok német focisták 300.000 eurót kapnak.

De ők még szerencsésnek mondhatják magukat, mert a cikk szerint a svéd sportolóknak egy olimpiai kabalaállattal kell beérniük, a britek pedig csupán az erkölcsi elismerésért küzdenek.

Fotó innen

Vigaszuk lehet, hogy az érmeknek önmagában is van értékük.

Aranyérem: 600 dollár (1%-a arany, 92,5%-a ezüst és 6,16%-a réz)
Ezüstérem: 325 dollár (ami az arnyéremnél arany volt, azt rézzel helyettesítik)
Bronzérem: 3 dollár (97% réz, 2,5% cink és 0,5% ón) 

Végül, de nem utolsósorban azt sem szabad elfelejteni, hogy az eredményes amerikai, angol és ausztrál sportolók ennél jóval nagyobb összegű reklámszerződésekre (endorsement deal) tehetnek szert.

Plakáttenger

$
0
0


Svájc is választás előtt áll. Jobban mondva választások előtt és nem is az egész ország, csupán 2 kanton, Aargaués Basel-Stadt. Ebből az apropóból az összes jelölt látható kíván lenni minden lehetséges ponton, szó szerint úton-útfélen. A forgalmasabb helyek, vagy ahol jellemzően hosszabban időznek az autósok (azaz állnak a dugóban) különösen értékesek a plakátok elhelyezése szempontjából. Ember legyen a talpán, aki át tudja tekinteni a kínálatot!

Itt is előfordulnak plakátrongálások, egy-egy apróbb arcdekorálás, esetleg a plakát kidöntése, azonban ez mégis inkább a kivétel.

A kanton helyi lapjában pedig szavazni lehet a legtetszetősebb és a legkevésbé tetsző plakátokra, itt. A választás okt. 23-ára esik.

A szemetelés a legnagyobb gond

$
0
0
Fotó innen


Igen, jól írtam, és nem, nem egy szemetelésről elhíresült országról vagy városról van szó.

Egy 2016. május-júniusában végzett felmérés szerint Svájc egyik kedves kisvárosának, Baden-nek (Aargau kanton) a körzetében élők biztonságérzete igencsak nagyfokú. 96%-uk biztonságosnak, vagy nagyon biztonságosnak érzi a régiót, saját lakhelyükön pedig még ennél magasabb a biztonságérzetük (98%). Az éjszakák érthető módon egy kis félelemérzettel töltik el őket, de 82% még akkor sem aggódik a biztonság miatt. 

Mi az, ami miatt viszont aggódnak, vagyis ami a biztonságérzetüket csökkenti? A szemetelés, első helyen említve! Én ugyan még sosem láttam szemetet a földön, sőt, az az érzésem, hogy a földről akár még enni is lehetne, de lehet, hogy elkerülte a figyelmemet. Az biztos, hogy a rendezvények után szinte azonnal mániákusan takarítanak.

A szemetelési probléma után a futottak még kategóriában megtalálhatók a fegyelmezetlenül közlekedő autósok, a vandalizmus, a betörések, a közlekedésbiztonság, a tömegközelekedési problémák és az utcán sétáló, félelmet kiváltó emberek - a biztonságérzetet csökkentő érzet szerinti csökkenő sorrendben.

Az ember (ha magyar) azt gondolhatná, hogy ennél nagyobb biztonságérzet már a tömény unalommal egyenértékű, de a jó svájci polgároknak még ez sem elég. Szeretnének több rendőrjárőrt látni az utcákon. A lakosság kívánsága a rendőrség számára parancs - hamarosan növelik az egyenruhás járőrök számát. 

Mert csak a legjobb eredmény az elfogadható, cél a 100% ... (ezt már nem az újságcikkben olvastam, saját vélemény)

Tök jó!

$
0
0


Az évnek ebben a szakában nemcsak a fák lombkoronája pompázik a sárga, piros és zöld minden elképzelhető árnyalatában, hanem sok gazda és ház portája is - a kiállított tököknek köszönhetően. A legnagyobb (vagy legismertebb) tökkiállítás azonban a Pfäffikersee partján fekvő Jucker Farmon található, amit most mi is meglátogattunk.

Korábban egy hétköznap már jártam ott (a Bauernkalender castingon), de akkor nem voltak olyan sokan. A mostani szép időnek és a tökkiállításnak köszönhetően azonban komoly népvándorlás célpontjává vált a farm. A falu főutcáját a falu közepén található útelágazásnl lezárták és elterelték a forgalmat, hogy a várható nagyszámú látogató autói egy ebből az alkalomból parkolóvá alakított réten állhassanak meg. Innen aztán hosszú tömött sorokban zarándokoltak az emberek, köztük mi is, a farmra, ami a modern marketing iskolapéldája (minden létező szociális médián fönt vannak).

Fotó innen

A gazdaságban minden a látogatók igényei szerint lett kialakítva. Az almaültetvény egy része 1.500 fától álló, 509 méter hosszú, izgalmas labirintus (felnőtteknek 5 frank a belépő, ezért 1 db alma is jár), szalmabála ház, játszótér, állatsimogató, étterem, kávézó, panoráma terasz, 400 fős rendezvényterem, bolt saját termékekkel és aktualitások várják a látogatókat. Cégek számára akár 2000 fős rendezvénynek is tudnak helyszínt biztosítani. Jelenleg a tök az aktualitás, a téma pedig a rómaiak.








Ennek jegyében készültek hatalmas tök-installációk, mint pl. Julius Ceasar lovasfogattal és a tökfaragó verseny 2. helyezettje is Ceasar-t formázta meg az óriás tökből. Ezek addig láthatók a farmon, amíg még kiállítható állapotban vannak.



Hatalmas tökvásár is van, hegyekben állnak a különböző tökök, minden elképzelhető forma és szín megtalálható közöttük.





Természetesen a gasztronómiai kínálat is a tök jegyében zajlik jelenleg a farmon. Íncsiklandó sütőtökleves bográcsból és sütőtökös sütemények között lehetett választani, de a klasszikus ételek sem hiányoztak a kínálatból (raclette sajt, sült kolbász, házi fagyi, stb.). A frissen szüretelt almából pedig frissen préselt almalevet lehetett kapni.


Egy szó mint száz, aki szereti a sütőtököt, akár enni, akár csak a látványát, annak jó szívvel ajánlom a farm meglátogatását. De érdemes sietni, mert elfogynak!

Már hirdetik a november 19-20-án tartandó karácsonyi vásárt, több mint 80 standdal, tevegeléssel, szamárháton való utazással, kutyafogatozással, ami szintén érdekes program lehet.

Egy építkezés "melléktermékei"

$
0
0



Egy építkezés leginkább gonddal, kellemetlenségekkel, kosszal/porral, bosszankodással jár együtt. Nincs ez másképp Svájcban sem. Különösen nem egy kisváros legforgalmasabb közlekedési csomópontjának 2,5 évig tartó átépítésénél, ahol a részleges lezárás, ill. forgalomelterelés előtt napi 47.000 autó és 1.470 busz haladt át (további részletek itt).

Ezt az aspektust mindannyian ismerjük. Azonban vannak pozitív következményei, mondhatni melléktermékei is ennek az építkezési projektnek. Ezek közül szeretnék néhányat röviden bemutatni, amikre az elmúlt 1-2 hónapban felfigyeltem.

Nézzük rögtön az építkezést határoló kerítéseket. Ezek egy része street art/graffiti felületté avanzsálódott, sőt, az építkezés mellett közvetlenül egy korábbi konyhafelszerelési bolt street art galériaként nyert új értelmet. Az itt kiállító művészek között találhatóak a londoni street art művész, Christiaan Nagel gombái is, egyikük pedig az úttest fölött átívelő állványzaton is felbukkan. Igaz, hogy az arrajárók 99%-ának fogalma sincs arról, hogy mi az a rózsaszín "izé", ha egyáltalán észreveszik, azt meg végképp nem sejthetik, hogy a világ számos pontján, pl. Londonban, New Yorkban, Berlinben és Barcelonában láthatóak hasonló kisebb-nagyobb méretű gombák, többnyire épületek tetején elhelyezve.


Gombás fotók innen

Azonban nemcsak gombák és nemcsak a galériában láthatók. Az építkezésen keresztülvivő átjáró fala is telis-tele van ötletes graffitikkel. Aki pedig az építkezés iránt is érdeklődik, az átjáró falába vágott ablaknyílásokon keresztül kísérheti figyelemmel az építési munkálatokat.




A mű-gombák mellett az építkezési törmelék valódi növényeknek is otthont ad. Meglepő módon a mostoha körülmények ellenére a paradicsom is gyökeret eresztett itt és még nagyobb meglepetésemre még termést is hozott.




Az építkezés a művészeken és a paradicsomokon kívül egy rendhagyó sporteseményt is magához vonzott. Svájcban itt és most rendezték meg először az "Építkezési strongman" (Baustellen Strongman) versenyt. Összesen 155-en vállalkoztak a 4 km-es, mindenféle akadályokkal tűzdelt táv megtételére, ahol a fölfelé és lefelé lépcsőzések között az építkezésen pluszban felállított akadályokon, pl. vizesárkon is át kellett haladni, nem is egyszer, hanem 3-szor. Az egyedülálló spoteseményre más városokból is érkeztek résztvevők, és minden korosztály képviseltette magát. Videó itt nézhető.

Fotó innen



Az ötletet a szükség szülte, ugyanis az építkezés miatt a város jóval nehezebben megközelíthető, emiatt a környező településekről kevesebben jönnek ide vásárolni. Az építkezés vezetői, a városvezetés és a kereskedők képviselőinek egyik találkozóján született meg az ötlet az egyik sportszerforgalmazó üzlet vezetőjében, hogy egy ilyen versennyel ide lehetne vonzani azokat, akik egyébként nagy ívben elkerülik a várost. Tervük bevált, legalább egy nap erejéig ...

Viewing all 87 articles
Browse latest View live